Globalizáció: áldás vagy átok?

Példaképpen néhány globalizációs jelenség:

• 100.000 repülő járat naponta (a pandémia előtti adat),

• A világ 8 leggazdagabb emberének vagyona több, mint a világ szegényebb 50 százalékának a vagyona,

• A középosztályok mindenhol leszakadóban vannak,

• Kínai fokhagyma a bécsi élelmiszerboltban, Kínában gyártott Bosch kisgépek az OBI-ban,

• Egy fotót perceken belül tízmilliók látnak az Interneten szerte a világban.

• Adele „Hello” című videóját 1,9 milliárd alkalommal nézték meg a youtube-on,

• A Saul fia című filmet 500,000 alkalommal nyitották meg a youtube-on,

• több mint 2 milliárd mobil kommunikációs eszköz van forgalomban a világon, amelyeken a facebook és a google hirdetéseket tud elhelyezni,

• Az Interneten a világon bárhol bárkivel élőben lehet videójátékokat játszani.

Globalizáció alatt a különböző társadalmi rendszerek (gazdaság, politika, kultúra, kereskedelem, kommunikáció stb.) nemzetközi összefonódását értjük. Egy összetett fogalomról van szó, ami az egyes rendszereken belül is mást jelent és máshogy történik, továbbá egyszerre több szinten értelmezhető: az egyes ember, társadalom, intézmények és állam szintjén is. A piacok globalizációja különösen a 20. század utolsó évtizedében vált jelentőssé

• a gazdaság erősödő liberalizációja,

• új kommunikációs és információs technológiák megjelenése

• és a gyorsabb, olcsóbb szállítási lehetőségek felgyorsították ezt a folyamatot.

A globalizáció, tetszik vagy sem, a kapitalizmus jelenkori formája, a tőkemozgásoknak a világot átfogó tevékenysége, az áruk és a munkaerő viszonylag szabad mozgása. Egyesek szerint áldás (ezek többnyire a folyamat haszonélvezői), az egységes jóléti világhoz vezető út. Mások úgy vélik átok (ezek többnyire azok, akik kimaradtak az előnyökből). Tény, hogy

• az egyre nagyobb befolyással rendelkező nemzetközi óriásvállalatok és kartelek - piaci fölényüket felhasználva - a számukra minél nagyobb bevételt hozó irányba fordítják a világ lakóinak sorsát.

A globalizáció egy folyamat, aminek sok előnye és hátránya van, habár szeretjük ez utóbbit felnagyítani. Ezt a folyamatot nem lehet megállítani, visszafordítani, meg nem történté tenni, tehát érdemes tudomásul venni létezését és minél jobban megérteni. Meg kell ismerni, tájékozódni kell és folyamatában kell javítani a rendszeren, kiküszöbölni a hibákat.

Annyi biztos, hogy a globalizáció nem akaratfüggő, (de bizonyos időtávokon belül némileg befolyásolható) hanem egy bő ötszáz éves folyamat, amely valamikor a nagy földrajzi felfedezésekkel kezdődött, a világkereskedelem és a világpiac kialakulásával folytatódott, az elmúlt húsz évben vált valóban világméretűvé a WTO 1995-ös megalakulása óta és jutott el mai állapotáig. Korábban különböző okokból a Föld jelentős része kimaradt belőle (a szocialista országok például politikai okokból), a szocialista világrendszer felbomlása után a globalizációs folyamat értelemszerűen felgyorsult.

Mivel a modern társadalom, más néven a kapitalizmus lényegi folyamatáról van szó, a szélsőjobboldali összeesküvés-elmélet éppen úgy értelmetlen, mint a felháborodott erkölcsi ítéletalkotás.

Egy jelenség nem „fehéren jó”, és nem „feketén rossz”, a globalizáció egész egyszerűen létező és ráadásul dinamikusan változó állapot.

A globalizáció nem demokratikus folyamat, mint ahogy önmagában az alapját képező piacgazdaság sem az, ez érvényes a fejlett piacgazdasággal rendelkező USA esetében is, amelynek jelenlegi jóléte és látszatdemokráciája mögött is, a nagybefektetők dollárbilliói, a bedolgozó és piacországok termelő és vásárló ereje áll.

Ma úgy néz ki, hogy a centrumországok tömbje monopolizálta a világ politikai, gazdasági, katonai, technológiai és kulturális erőforrásainak túlnyomó hányadát. Nem azért, mert rossz emberek így akarták, hanem azért, mert a piaci verseny, legyen szó mikró- és makróméretű piacról, előbb-utóbb monopóliumokat szül.

• A nemzetközi pénzügyi szervezetek hatalma,

• a kontinenseken átnyúló világcégek,

• a konkurencia, a verseny régi formájának megszűnése vagy átalakulása,

• a profitmaximalizálásra törekvés,

• a termelővé vagy fogyasztóvá degradálás,

• az egyének és kultúrák uniformizálása

mind e folyamat része, forrása és eredménye.

Egy példa a globalizáció által felerősített differenciálódásra:

A 350 legnagyobb amerikai vállalat vezérigazgatóinak átlagos fizetése 16,3 millió dollár (4,7 milliárd forint) volt 2018-ban, ami nemcsak a valóságtól, hanem a vállalatok teljesítményétől is elszakadt. A topmenedzserek és az átlagos alkalmazotti fizetés között ma már 300-szoros a különbség. Összehasonlítás: 1970-ben ez az arány még csak 30:1 volt – ez is közvetlenül összefügg a globális piac méreteivel.

A globalizáció motorja és legnagyobb haszonélvezője hosszú időn keresztül az Egyesült Államok volt, amelynek központi szerepe változóban van. Az új amerikai elnök váratlan választási sikere jelentős részben annak köszönhető, hogy megszólította azokat a társadalmi rétegeket, amelyek Amerikán belül is a globalizációs folyamat vesztesei. Nem véletlen, hogy Donald Trump első intézkedései között volt a Trans Pacific Partnership Agreement felmondása (ez egy szabadkereskedelmi megállapodás lett volna az USA és 11 csendes óceániai ország, köztük Mexikó, Kanada és Ausztrália között).

Ezzel szemben a kínai elnök, Xi Jinping Davosban már azt mondta, hogy „a gazdasági globalizációt Kínának kell irányítania”. Az elnök egy biztonsági konferencián Pekingben még tovább ment, amikor kijelentette, hogy „Kína feladata az emberi társadalmat egy igazságosabb és észszerűbb új világrend felé vezetni”. Még egy idézet a kínai elnöktől: „a kínai emberek mélységesen meg vannak győződve arról, hogy kínai megoldást tudnak adni a jobb társadalmi berendezkedést kereső emberiség számára.”  

Európán belül a globalizációs tendencia része az euróra, mint egységes váltópénzre való átállás, a szabad munkaerő áramlás a „láthatatlanná tett” országhatárokon keresztül, a koordinált gazdaságpolitika. Ugyanakkor látnunk kell, hogy Európa egésze nem nyertese a globalizációs folyamatnak. Európa versenyképessége a globális piacon drámai gyorsasággal romlik (drága szociális ellátó rendszer, magas adók, szociális járulékok stb.)

Előnyök:

Az egyik legmarkánsabb példa a „pozitív” globalizációra a távközlés, a hírközlés, a közlekedés (itt a környezetszennyezéstől eltekintve) és szállítás robbanásszerű fejlődése.

A számítástechnika és Internet elterjedése is globális folyamat, ez a technológia és a hozzá kapcsolódó média sok mindenre jól használható - bár vannak negatívumai is, mint minden sokoldalú dolognak.

Hátrányok:

Az egyes nemzetállamok és nemzetiségek esetében, ez az uniformizált, globalizált, „előemésztett” tömegkultúra, illetve ennek nagymértékű terjedése veszélyes következményekkel járhat, ezek lehetnek a nemzetek szolidaritásának, a kultúrának, az anyanyelvnek, a tradícióknak, az erkölcsnek az elvesztése. Egy nép vagy nemzetiség, amely írott és beszélt anyanyelvében, gondolatvilágában él, más nyelven, más nyelvi logika alapján csak nehézkesebben és általában pontatlanul tudja kifejezni magát, következésképpen hátrányos helyzetbe kerül. Egy közös világnyelv ismerete, elterjedése természetesen segíti a kommunikációt, de minden elvesztett, beolvadt vagy kihalt nyelv, szokás, a világ kultúrájának egyre egysíkúbbá válásához vezet.

A klímaváltozás szintén világméretű hatás, jól látható, hogy mibe kerül az ember felelőtlensége, mohósága bolygónk élővilágának. Nem csak arról van szó, hogy néhány tized fokkal nőtt a Föld felszínének a hőmérséklete, hanem arról, hogy ennek következtében a termelési és életlehetőségeink jövője veszélybe kerülhetnek, hiszen ipari nyersanyagok és energia hiányában technológiánk, kultúránk veszhet el, a folyamatos és szeszélyes időjárásváltozás pedig elvándorlásra, kihalásra ítélheti egy adott terület élővilágát: Állatok és növények nélkül mi sem maradhatunk életben hosszútávon. A globalizáció ellen tüntetők, valójában ez ellen akarnak harcolni, megértetni a közvéleménnyel, nem magát a globalizációt támadják, csupán annak negatív hatásai ellen küzdenek.

A munkaerőpiacról kiszorultakból, a társadalomból kirekesztettekből, a tartós válságban lévő régiók lakóiból hiányzik valamilyen tudás. Nemcsak gazdasági vagy szakmai, hanem a korunkban való élés, a kommunikáció, az információs eszközökhöz való hozzáférés és azok használatának tudása, ezek hiányában behozhatatlanul lemaradnak.

A populizmus a - részben jogos - félelmekre épít, a globalizáció, a változás, a szokatlan, az idegen elleni tiltakozás egyik erőteljes formája, amelyet komolyan kell venni. Az erősödő nacionalizmus (benne az EU ellenesség) is az identitás elvesztésének félelmén alapul.

A globalizáció, amennyiben nem társul a „lemaradók” nemzetközi támogatásával, a felzárkózási esély megteremtésével, nagyon komoly válságokhoz vezethet, ezek ellen nem csak tüntetésekkel lehet fellépni, hanem a fejlett gazdasággal rendelkező országoknak be kell látniuk, hogy az egész világ gazdasági és szociális jóléte, a környezet tisztasága nekik is előnyös. Itt elsősorban nem csak segélyszállítmányok szállításával, hanem az adott ország gazdaságának felfejlődésével lehet tartós eredményt elérni, lehetőleg úgy, hogy a nemzeti kulturális értékek és a környezet minél kevésbé sérüljön.

A globális piaci, politikai és társadalmi folyamatokkal szemben jelenleg nincs hasonló erejű (demokratikus) kontroll, ami az emberi jogokat, érdekeket, értékeket védené. Van azonban számos különböző társadalmi megmozdulás (nemzetközi szervezetek, civil mozgalmak, petíciók, lobbik, tüntetések stb.), amelyek a globalizáció káros következményeire próbálják meg felhívni a figyelmet és tenni ellene. A helyi közösségek, települések szintjén pedig ilyenek a helyi piacok és közösségi gazdaságok létrehozása, a szemét újra hasznosítása, cserekörök születése, megújuló energiát szorgalmazó kampányok és még sok más program, amely ellensúlyozza a globalizáció káros folyamatait. Ezáltal olyan új társadalmi erők és közösségek is születnek, akik elkötelezettek a demokratikus értékek, társadalmi igazságosság, szolidaritás, etikus kereskedelem felé.

A civil társadalom minden olyan csoportjának, valamint minden nem kormányzati szervezetnek elengedhetetlenül fontos, kiemelt szerepe van a figyelem felkeltésében és a gondolkodásmód formálásában. Meg vagyok győződve, hogy változás csak akkor lesz, ha az azt akaró és azért cselekedni kész egyének száma eléri azt a kritikus tömeget, amelyet a politikai véleményformálók és döntéshozók már nem hagyhatnak figyelmen kívül.

Néhány példa arra, amit indokolt és szükséges képviselni:

• a nemzeti kultúra és nyelv védelme szükséges és egészséges reakció a globalizáció által okozott veszélyekre,

• az európai integráció támogatása szükséges és indokolt annak érdekében, hogy Európa versenyképessége a globális piacon ne gyengüljön, hanem inkább erősödjék,

• az emberi jogok védelme és a szolidaritás a globalizáció áldozataival magától értetődő magatartás,

• a tudatos fogyasztóként hozott egyéni beszerzési döntések összeadódnak és együttesen már hatást tudnak kifejteni.