A sikeres biometán projekt fejlesztés 8 meghatározó tényezője

A biometán termelés megvalósíthatóságát és gazdaságosságát számos (politikai, műszaki és pénzügyi) tényező befolyásolja. Szerintem a legfontosabb tényezők a következők:

  1. A mindenkori földgáz piaci árak és a biometán termelés önköltsége közötti különbség áthidalása jelenti a legnagyobb kihívást valamennyi biometán projekt számára. Intézkedéseket lehet és kell tenni a beruházási és üzemeltetési költségek lehetséges csökkentése érdekében, azonban nem szabad üzleti terveket arra a feltételezésre alapozni, hogy csak idő kérdése a földgáz és biometán árak kiegyenlítődése. A biometán projektek továbbra is függésben maradnak a gazdaságpolitikai környezettől. A hosszú távra szóló, stabil politikai elkötelezettség a megújuló energiaforrások hasznosítása és – különösen – a biomasszát hasznosító biogáz/biometán termelés mellett alapfeltétel lesz az előttünk álló években, évtizedekben is.

  2. Az üzemeltetési költségek között az alapanyag beszerzéssel kapcsolatok kiadások szintjének meghatározó jelentősége van. A projekt fejlesztőknek nagyon körültekintően fel kell mérniük a jelenlegi és jövőbeni alapanyag ellátási lehetőségeket és tervekkel kell rendelkezniük egy-egy kieső alapanyag pótlására. Ahol erre lehetőség van, célszerű társként bevonni az alapanyag tulajdonosokat (például a mezőgazdasági termelőket, az élelmiszeripari vállalkozásokat vagy a hulladékkezelő cégeket) a biogáz/biometán projektekbe – a részvétel biztosítja azt, hogy hosszú távon is érdekeltek lesznek a projekt támogatásában.

  3. A projekt fejlesztők sohasem indulhatnak ki abból, hogy az alapanyag ellátás feltételei az üzem 15-20-25 éves működése során változatlanok maradnak. Célszerű olyan technológiai megoldások beépítése, amelyek lehetővé teszik a rugalmas alkalmazkodást az alapanyagok minőségének és összetételének változásaihoz. A fentiek figyelembe vételével már az üzem tervezése során ki kell jelölni a később esetleg szükségessé váló berendezések utólagos beépítésére szolgáló helyet és kapcsolódási pontokat.

  4. A telephely kiválasztása során mindenképpen előnyben kell részesíteni azokat, amelyek hosszútávon biztosítják az alapanyag ellátást. Legjobban azok a helyek, ahol lehetőség van integrálódni a vonatkozó mezőgazdasági vagy ipari tevékenységbe (mint például az állattartó telepek, cukorgyárak, sörfőzdék, konzervgyárak stb. esetében).

  5. A (válogatva gyűjtött) szerves hulladékok koncentrált rendelkezésre állása jó lehetőséget biztosíthat egy biogáz/biometán üzem telepítésére, de csak akkor, ha ki lehet iktatni azt, hogy más biogáz/biometán üzemek is versenyezzenek ezekért az anyagokért. (A tapasztalat azt mutatja, hogy a szerves hulladék tulajdonosok által fizetett átvételi díjak jelentősen csökkennek vagy akár el is tűnnek akkor, amikor egyre több biogáz üzem kezd el működni a régióban). 

  6. Számos szakcég ajánl korszerű és hatékony anaerob lebontási és biogáz tisztítási technológiákat. A szobán forgó cégek között kemény verseny van, ami a beruházók számára kedvező tárgyalási pozíciót jelent. Kipróbált és megbízható technológia beépítésével el lehet kerülni a jövőbeni működtetési nehézségeket. Gyakran előfordul, hogy a beruházók túlságosan is a vételárra koncentrálnak és nem vesznek figyelembe más, fontos elemeket, mint például a teljesítési garanciákat, vagy a technológia szállító által az üzemeltetéshez nyújtott szervíz tartalmát és költségeit. Az ilyen elemeket már az az eredeti csomag részeként kell kitárgyalni és rögzíteni.

  7. A termelt biometán hosszú távú értékesítését természetesen már induláskor biztosítani kell a politikai és pénzügyi támogatási lehetőségek reális felmérésével. Ebből a szempontból különösen vonzók lehetnek azok a régiók, ahol fejlett CNG-LNG alapú közlekedés van. A gázszolgáltatókkal megkötött hosszútávú biometán szállítási szerződések is szilárd alapot adhatnak egy biometán beruházási döntéshez.

  8. A fermentációs maradék elhelyezése komoly és folyamatos kihívás, amelyet egyes beruházók hajlamosak alulértékelni. A maradékot általában két (szilárd és folyékony) fázisra választják szét. A szilárd fázis talajerő utánpótlásra kitűnően alkalmas, elhelyezése ezért általában könnyen megoldható - sőt még akár piaci értéke is lehet. A folyékony fázis elhelyezése csak akkor problémamentes, ha a biogáz üzem közelében rendelkezésre áll a kiszóráshoz szükséges megművelt földterület. Ilyen mezőgazdasági hasznosítás hiányában a folyékony fázist kezelni kell olyan állapot elérésére, amely lehetővé teszi a kibocsátást a természetbe. A fermentációs maradék tisztítása jelentős beruházási és üzemeltetési költségekkel jár, amelyek lényeges mértékben, negatívan hathatnak a projekt megvalósít-hatóságára és gazdaságos működtetésére.

Previous
Previous

Globalizáció: áldás vagy átok?

Next
Next

Gondolatok a fenntartható fejlődésről