Gondolatok a fenntartható fejlődésről
“Az emberi tudat globális forradalma nélkül semmi sem fog megváltozni…. és utunk elkerülhetetlenül ökológiai, társadalmi, demográfiai vagy általános civilizációs katasztrófába fog torkollni.” (Václav Havel)
Nem foglalkoztam sohasem társadalomtudományokkal és ezen a területen teljesen laikus vagyok. Ez az anyag úgy készült, hogy – a téma iránt érdeklődve – elolvastam néhány könyvet, tanulmányt, cikket és ezekből kiválogattam azokat a véleményeket, amelyek számomra elfogadhatónak tűntek. A továbbiakban tehát nincsenek saját gondolataim, az egyéni ebben mindössze az, ahogyan mások – köztük nemzetközi hírű szakértők – megállapításait egybe fűztem. Ha tudományos munka lenne, akkor tele lenne forrás hivatkozásokkal és idéző jelekkel – ezek helyett hangsúlyoztam most, hogy nem szerző, hanem csak olvasó vagyok.
A gondolatmenet röviden a következő:
Fenntartható növekedés nincs, csak fenntartható fejlődésre van esélyünk,
A fenntarthatóság a szociális, környezeti és gazdasági problémák együttes, komplex kezelését igényli,
A fenntartható fejlődés új társadalmi tudatot, új értékrendet követel meg,
A társadalmi tudat alakításában minden embernek része van.
Kezdjük a fenntartható fejlődés definíciójával:
A témával foglalkozó ENSZ bizottság gyakran idézett meghatározása:
"a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket".
Ez így tömör, de éppen ezért nagyon általános is.
Könnyebb megfogalmazni a kérdést az ellenkező oldalról: A fenntarthatatlanság fogalmát nem nehéz megérteni: azt jelenti, hogy egy folyamat vagy egy állapot változás nélkül nem képes tovább létezni: vagy változik, vagy összeomlik. Az emberiség mára kialakult földi élete változtatás nélkül nem tartható fenn, különösen akkor nem, ha a nyugati országok értékrendjét, fogyasztási és növekedési trendjeit kiterjesztjük a Föld más részeire, népeire is.
l, hogy a jelenlegi fejlődés nem fenntartható, órákig lehetne beszélni és elrettentő számok sokaságát idézni (társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, természeti erőforrások kizsákmányolása, fajok kipusztulása, klímaváltozás, pénzügyi rendszer felborulása). Néhány elrettentő adat:
A bolygó lakosainak 40%-a napi 2 dollárnál kisebb összegből él,
1,1 milliárd ember nem jut egészséges ivóvízhez,
A fejlett országokban a széndioxid kibocsátás 1 lakosra 18-21 tonna, ezzel szemben Kínában és Indiában 3 tonna alatt van, (Magyarországon 7,5 tonna)
a világban forgalomban lévő pénzügyi derivatívák - azaz a materiális világgal semmilyen kapcsolatban nem lévő virtuális pénz - összértékéből a Föld minden lakosára 25 millió Ft jut!
Miben áll a probléma lényege?
A probléma lényege feltehetően abban van, hogy a fenntartható fejlődésre törekvés és a jelenleg uralkodó szabad-versenyes kapitalista társadalmi modell egymással éles, majdnem összeegyeztethetetlen ellentétben állnak! A tőke célja a profittermelés, saját megsokszorozódása és nem az emberi faj (anyagi, szellemi és szociális) szükségleteinek fenntartható kielégítése! A tőke lényegéből eredő célja a korlátok nélküli, szakadatlan növekedés – és ez ellentétben áll a természettel, a természeti törvényekkel. A természetben ugyanis a növekedés csak eszköz az optimális méret eléréséhez, semmiképpen sem öncél.
A jelenlegi – növekedésre ösztönzött – gazdálkodás nem jövőképes, a növekedés egyre több erőforrást igényel, azok viszont végesek. (Az ENSZ egyik 2007 évi kiadványa szerint például az átlagos erőforrás igény személyenként kb. 3,92 hektár. Ezzel szemben a Föld egy lakosára számított „földrészesedés” viszont 1,85 hektár, tehát a fogyasztást, az igényszintet csökkenteni kell!)
Nagyon fontos megérteni és hangsúlyozni, hogy a fenntarthatatlanság az emberi élet egész rendszerét érintő folyamat. A fenntarthatatlanság kiváltó oka alapvetően a nyugati típusú civilizáció erkölcsében van, amely elfogadja a hasznok privatizációját a terhek társadalmasítása mellett.
A fenntartható fejlődés három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti pilléreken és mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével kell mérlegelni a különböző fejlesztési stratégiák, programok kidolgozása során, illetve a konkrét intézkedésekben, cselekvésekben. Indokolt hangsúlyozni ezt a 3 alappillért (szociális, gazdasági, környezeti), nehogy leegyszerűsítsük a fenntartható fejlődés kérdését a klímavédelemre és az üvegház hatású kibocsátásának csökkentésére. A klímaváltozás csak szimptóma és nem a diagnózis.
A lényeg röviden: a gazdasági növekedés nem tartható fenn, fenntartható gazdasági növekedés nincs! (Persze az elmaradott országokra ezt nem szabad érteni.) Csak fenntartható fejlődésről beszélhetünk, amikor a fejlődésnek nem mércéje és mutatója a mennyiségi növekedés – csak minőségi és nem mennyiségi fejlődésre gondolhatunk. Növekedni annyit jelent, mint méretben gyarapodni, fejlődni pedig annyit, mint jobbá válni!
Ki kell törni a jelenlegi, pusztán finánctőke szempontú társadalmi rendből és az önmagában abszurd növekedési dogmát ki kell dobni! Ehelyett központba kell helyezni az egyensúlyra törekvést (mind szociális, mind gazdasági, mind környezetvédelmi területen), meg kell teremteni, illetve mintaként kell kezelni a természetes körforgást. Ezen belül életmódbeli váltásra is szükség van: a kérkedő anyag-és energiapazarlástól az önkéntes egyszerűség, mértékletesség és a természettel való harmónia irányába kell fordulni.
A nyugati típusú fogyasztói társadalom elfogadása és igenlése helyett, az anyagi szempontok fölé kell helyezni az emberiesség, testvériség, szolidaritás, szeretet, másokkal megosztás, természet tisztelete szempontjait.
Egy idézet:
„… felül kell vizsgáljuk életstílusunkat, valamint a fogyasztás és a termelés elterjedt modelljeit, amelyek társadalmi, környezeti, sőt gazdasági szempontból is tarthatatlanok. Nem tudunk tovább meglenni valódi szemléletmód-váltás nélkül, amely új életstílushoz vezet, „amelynek elemei az igaz, a szép és a jó keresése, valamint a többi emberrel alkotott közösség a közös fejlődés érdekében. Ezeknek az elemeknek kell a fogyasztási, takarékoskodási és a beruházási szokásokat meghatározni”.
Hogy ki írta ezt? Egy egyházfő… (XVI. Benedek „A Békéről”)
Az amerikai típusú szabadversenyes piacgazdaság eddig nagyra becsült értékei (mint a haszon, a pénz, a fogyasztás központba helyezése, a piac igazságosságának mítosza, a termelékenység mindenáron való növelésére törekvés, a katonai beavatkozás jogosságának tévhite stb.) juttattak el bennünket erre a pontra. Ezeket az értékeket kell leváltani!
Mire gondolok, amikor értékváltásról beszélek?
A szükséges értékváltásnak nagyon sokrétűnek, sőt teljes körűnek kell lennie. Néhány példa:
Anyag- és energiapazarlás helyett – egyszerűség, harmónia a természettel
Verseny helyett – egyeztetés és partnerség,
Mohóság és elégedetlenség helyett – elégedettség és gondoskodás másokról
A tekintély külső forrásai helyett – a tudás belső forrásaira támaszkodó saját ítélet
Elkülönülés helyett – az egész felé fordulás (az élet minden aspektusa összefügg)
Genetikai módosítás és vegyszerek helyett - organikus mezőgazdaság
Mások feletti győzedelmeskedés helyett – odafigyelés és alázat
Az „üzlet az üzlet” jelszó helyett – „az élet az élet” („az élet mindenek felett”)
Személyes érdekek helyett – a közösség érdeke
Mások kihasználása helyett – tisztelet és együttműködés
Szemlélődés helyett – részvétel.
A világ csődhelyzet és összeomlás felé vezető problémái (tömeges éhhalál, vízhiány, ökológiai katasztrófák, háborúk, népirtás, kontrollálhatatlan erőszak és terror, otthontalan menekültek áradata, féktelen mohóság és korrupció, burjánzó felhőkarcolók, mérgező- és szennyező anyagok áradata) nem objektív szükségszerűségek, hanem mind az emberi tudat termékei. A megfelelő választ, azaz a globális értékrend- és irányváltást is az emberi tudatnak kell megteremteni.
Amerikában és Európában az emberi tevékenység egész érték- és célrendszerét át kell alakítani és új társadalmi, erkölcsi rendet kell teremteni – ahelyett, hogy ezt a dollár értékrendszert akarnánk terjeszteni a világban!
A válság elsősorban a nyugati civilizáció válsága és a NATO tagállamok ma még óriási befolyása teszi azt globálissá. A következő évtizedek nagy kérdése, hogy az egyre nagyobb gazdasági befolyást szerző ázsiai államok és népek filozófiája, közgondolkodása, értékrendje mekkora hatással lesz Észak-Amerikára, Európára, az egész emberiségre.
(Nem igaz például, hogy a pénz és piac szabályzó hatása önmagában létre tudja hozni az ember és a természet megbomlott egyensúlyát – a piaci mechanizmusokat persze tudatosan lehetne használni, ha globális méretekben közmegegyezés jönne létre arról, hogy a termékek árába be kell építeni az ökológiai elemet is. A természeti erőforrásokat kincsként kell kezelnünk és nem tekinthetjük ingyenesnek.)
Nagyon fontos megértenünk, hogy változás csak akkor lesz, ha a társadalom tagjainak meghatározó részében megváltozik az értékrend!
Václav Havel az amerikai kongresszushoz 1991-ben intézett beszédében a következőket mondta: „Az emberi tudat globális forradalma nélkül semmi sem fog megváltozni…. és utunk elkerülhetetlenül ökológiai, társadalmi, demográfiai vagy általános civilizációs katasztrófába fog torkollni.”
A mai nyugati társadalom (törvényein, szabályain keresztül) az egoizmust, a materializmust, a mohóságot, a tulajdonlás-vágyat támogatja és ismeri el – ehelyett arra van szükség, hogy a társadalom, a törvények, az intézmények, a politika olyan magatartási formákat díjazzon és támogasson, amelyek
fenntartható szemléletűek, etikai értékalapúak,
valóságosan demokratikusak,
felelősségteljesek,
az emberek közötti kapcsolatokat pozitívan befolyásolják, stb.
Változás a politikában csak akkor lesz, ha ezt a társadalom tagjai alulról kikényszerítik.
Mit tehetünk?
Miközben ma már nagyon sokan látják, hogy a földi élet szinte minden pontján el van rontva, s az emberiség végveszélyben van, a sok milliárd ember között alig találni néhányat, aki belátná azt, hogy ebben az általános létrontásban egy picikét, csak egy icike-picikét neki is valami része van. Mindenki áldozat, tettes sehol. ... Bíráljuk mások elvetemültségét, mások gonoszságát, de kimarad a saját felelősségem tudata, annak felismerése, hogy én magam itt és most ebben a botrányban nem csak áldozat, de tettestárs is vagyok..
Ha el akarjuk kerülni az összeomlást, akkor az emberi tudat gyors és széles körben terjedő evolúciós, de alapvető változására van szükség. Hogy ez megtörténhet-e, csakis az egyéneken múlik. A tudat változása az egyénben alakul ki, majd emberről emberre terjed.
Először is saját magunkkal kell tudnunk kommunikálni, a tudatunkat és személyiségünket ismernünk és fejlesztenünk kell. Azok az emberek, akik saját magukkal belső kapcsolatban és békében vannak, kiegyensúlyozottabbak és könnyebben lépnek érintkezésbe az őket körülvevő világgal.
Tudatunk fejlesztése arra a felismerésre vezet, hogy a természettel és egymással összetartozunk. Ennek az összetartozásnak felismerése, beépítése minden gondolatunkba, megérzésünkbe és tettünkbe alapvetően fontos. László Ervin így fogalmaz: „Egy békés és fenntartható világ megteremtésének alapvető feltétele a másokkal és a természettel való együvé tartozás érzésén alapuló szolidaritás.”
A környezet védelme nem ott kezdődik, hogy a mérgeket nem öntöm bele a folyóba, hanem ott, hogy a folyót szeretem. És az erdőt is szeretem, a tengert is, a halakat, nádasokat, állatokat, füveket, fákat is szeretem, szeretem a Földet, a Holdat, a Napot – és amit szeretek, azt óvom is.
Tudatról beszélek, de a tudatosságnak mindenekelőtt arra kell irányulnia, hogy saját érzelmi életünket gazdagítsuk, lényünk minden sejtjével figyeljünk a természetre és egymásra, fejlesszük megérzésünket és együttérzésünket – így ezek az élmények vegyék át a fogyasztás “élményének” szerepét.
Egyénileg az emberiség javát szolgáló mélyreható változás tudatos követeiként felelősen kell élnünk. Ebbe bele tartozik például az, hogy:
tiszteljük minden egyes ember jogát az élethez és fejlődéshez (tekintet nélkül nemzetiségükre, vallásukra, nemükre, etnikai hátterükre, lakhelyükre),
törekedjünk a boldogságra, a szabadságra és a személyes kiteljesedésre, és vegyük figyelembe, hogy mindenki másnak is joga van mindezekre,
olyan munkát és szakmát válasszunk, ahol időnket és tehetségünket a közösség szempontjából is hasznos és értelmes tevékenységnek szentelhetjük,
tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a gyermekek és fiatalok felfedezhessék a gondolkodás és cselekvés felelősségteljes módjait,
hasonló gondolkodású emberekkel szövetkezzünk arra, hogy megőrizzük vagy helyreállítsuk a környezet épségét,
növeljük saját háztartásunk fenntarthatóságát, csökkentsük saját ökológiai lábnyomunkat (energiatakarékosság, hulladék mennyiségének csökkentése, szelektív hulladékgyűjtés, stb.),
törekedjünk a szelektív fogyasztásra (természetes anyagok, helyi gyártású tartós és energiatakarékos termékek, hazai termesztésű, egészséges élelmiszerek, stb.) – a szelektív fogyasztással mindenki egyszerűen és eredményesen tudja előmozdítani a váltást az üzleti életben,
válasszuk ki az olyan televízió- és rádióprogramokat, újságokat, magazinokat és kiadványokat, amelyek a pusztán szenzációra törekvő anyagok helyett színvonalas és pozitív üzeneteket közvetítenek – ezzel mindannyian erősítjük ezeket a médiákat és egyénileg is hozzájárulunk a változáshoz.
Mahatma Gandhi szavaival fejezem be:
„Te magad legyél a változás, amit látni szeretnél a világban!”
