A biogáz technológia Magyarországon nem életképes?

A kérdés a szennyvíztelepi rothasztók esetében nem merül fel, minthogy ezek a termelt villamos- és hőenergiát saját fogyasztásuk részbeni fedezésére használják fel.

A negatív hangok a Magyarországon megvalósult mezőgazdasági alapanyagokat feldolgozó biogáz üzemek tekintetében jelentkeznek. Ez az írás azt kívánja hangsúlyozni, hogy a ténylegesen fellépett problémák okát nem a technológia hatékonyságában vagy életképességében, hanem a sajátos hazai környezetben kell keresni.

Magyarországon a mezőgazdasági biogáz üzemek általában vissza nem térítendő beruházási támogatással valósultak meg, minthogy a biogáz üzemekben termelt villamos energia kötelező átvételi árának alacsony szintje mellett a projektek beruházási támogatás nélkül nem voltak realizálhatók.

A biogáz projektek beruházási támogatásokra 2 forrásból pályázhattak:

• EMVA program,

• KEOP program.

Az EMVA program keretében Magyarországon megvalósult biogáz üzemi beruházások értékelése ellentmondásos, ezért indokolt és szükséges a program egészére jellemző problémák elemzése annak érdekében, hogy az újabb hasonló programok esetében a hibák már ne ismétlődjenek meg.

Az EMVA keretében az állattartó telepek alapvetően a trágyakezelés korszerűsítéséhez kaptak jelentős összegű vissza nem térítendő beruházási támogatásokat, a beruházások részeként biogáz üzemet is lehetett létesíteni. Az EMVA jellegéből adódóan a beruházási támogatás kedvezményezettjei közvetlenül az állattartó vállalkozások voltak (a feltételek még azt is kizárták, hogy a biogáz üzemekre vonatkozóan – az állattartók többségi tulajdonrésze mellett – projekttársaságok jöjjenek létre).

Az alap-probléma tehát már induláskor abban jelentkezett, hogy maguk a beruházók nem voltak szakmailag felkészülve a biogáz technológia kiválasztására, befogadására és a beruházás irányítására. Az illetékes Minisztérium viszont elmulasztotta azt, hogy az általa felügyelt mezőgazdasági vállalkozásoknak előírja és biztosítsa a szükséges szakmai hátteret.

A program indulásakor még olyan közbeszerzési rendelkezések voltak érvényben, amelyek szerint a szóban forgó biogáz beruházások nagy részére közbeszerzési eljárást kellett lebonyolítani.  Néhány üzem esetében ez meg is történt, de azután olyan politikai döntés született, amely felmentette a beruházókat e kötelezettség alól. Félretéve azt, hogy a magyarországi közbeszerzési eljárások nem mindig transzparensek és nem mindig mentesek a szubjektív döntésektől  – a biogáz projektek esetében mégis negatív következményekkel járt a fővállalkozók és technológia szállítók kötelező versenyeztetésének kizárása.

Így alakult ki az a helyzet, hogy a szakmailag nem felkészült (és az esetek többségében a független szakmai tanácsadást sem igénylő) mezőgazdasági vállalkozók személyes kapcsolatok és szubjektív benyomások alapján választottak magunknak fővállalkozókat és gyakran a fővállalkozói szerződések feltételeinek meghatározásában is a szállítókra hagyatkoztak – ennek következtében a megkötött szerződések egyes (például a garanciákra vonatkozó) részei nem tükrözték kellőképpen a beruházók érdekeit.

A program egy másik, ugyancsak jelentős negatív következményekkel járó gyengesége az volt, hogy a vissza nem térítendő beruházási támogatást az állat létszám alapján, elméleti alapon kialakított fajlagos mutatók szerint (magas támogatási intenzitás mellett) határozták meg. Ennek következtében a beruházók nem voltak közvetlenül rászorítva arra, hogy a beruházási költségeket a legcélszerűbben és csak a szakmailag szükséges mértékben használják fel. Ilyen körülmények között szinte valamennyi mezőgazdasági vállalkozás nagyobb (helyenként lényegesen nagyobb) biogáz termelő kapacitást épített meg, mint amelyet az állattartó telepen keletkező trágyamennyiség indokolt volna. A nagyobb kapacitás kihasználásához szükséges többlet biogáz alapanyagként általában a silókukoricát tervezték be, amelynek termesztési költségei és piaci árai azonban a program indítását követő években többszörösére emelkedtek. Az elkövetett hibák közé így került be az, hogy a beruházás kezdetén nem gondoskodtak a fermentáló üzemek gazdaságos alapanyag ellátásának biztosításáról.

Az üzemek indítása után – az időközben megemelkedett silókukorica (és más energianövény) árak következtében számos telephelyen olyan helyzet alakult ki, hogy a megépített biogáz (és villamos energia) termelő kapacitásokat csak részben tudták (és tudják) kihasználni. A tervezettnél alacsonyabb termelési szint mellett viszont értelemszerűen magasabb a fajlagos villamos energiafelhasználás és nőnek a fajlagos üzemköltségek is – a következmény több helyen az lett, hogy a biogáz üzemek önmagukban nem termeltek az adósság szolgálathoz elegendő nettó bevételt (azaz a mezőgazdasági vállalkozásoknak esetenként az alaptevékenységből származó bevételből kellett pótolni a kieső összegeket).

A mezőgazdasági vállalkozások a beruházás megvalósításához a kereskedelmi bankoktól vettek fel hiteleket, mégpedig (az akkori piaci helyzetet tükrözően) devizában vagy nagyon magas kamatlábak mellett. A program hiányosságai közé lehet sorolni tehát azt is, hogy az akkori mezőgazdasági kormányzat nem kezelte a program részeként a finanszírozás biztosítását kedvezményes és elviselhető feltételekkel.

A program keretében kb. 30 állattartó telepen épült biogáz üzem mintegy 8 különféle technológiával. A technológiai változatosság egyben azt jelenti, hogy azonos célra több gépgyártó egymástól eltérő géptípusa (keverők, szivattyúk, adagoló berendezések, stb.) került beépítésre egyenként kis darabszámban és ezért (az esetek többségében) nem is jött létre megfelelő hazai karbantartás és tartalék alkatrész raktározás. Ilyen helyzetben egy-egy gép meghibásodása komoly termelés kieséshez vezet (amíg a szerelők, ill. alkatrészek általában Németországból megérkeznek.)

Hasonló problémák jelentkeztek néhány, a KEOP pályázat keretében támogatott biogáz projekt esetében is, habár a KEOP-ban a műszaki előkészítéssel szembeni igények sokkal magasabbak és szakszerűbbek voltak. A nehézségeket ezeknél a biogáz beruházásoknál elsősorban az alapanyag ellátás költségeinek jelentős növekedése és a devizahitel törlesztés ismert terhei miatt léptek fel.